Egyesületünk nem rendelkezett saját hangszerekkel, csupán a Nevelési-Oktatási Intézmények Gazdasági Szolgálata tulajdonában lévő régi citerák segítségével tudtuk megmutatni Tápé citerazene örökségét. Céljaink megvalósítása érdekében szükségessé vált egy olyan hangszerállomány, mely segítségével egységes megszólalást kap zenekarunk.
Főként szabadtéri előadásainkon komoly, a nézőket méltán zavaró akadály volt a hangosítás hiánya. Ezen akadály leküzdéséhez volt nagy segítség az Emberi Erőforrások Minisztériuma által létrehozott Csoóri Sándor Alap, mely alap által meghírdetett pályázaton egyesületünk támogatást nyert.
A Csoóri Sándor Program a népi kultúra területén, közösségteremtő műfajokban működő – Magyarországon a hazai és nemzetiségi, határainkon túl pedig a magyar néptáncos, népzenei és népdalköri – szervezeteket, közösségeket kívánja támogatni.
Hogy ne csak a meglévő népdalaink és népzenéink megismertetésével tudjunk a kultúra szolgálatára lenni, szükséges újabb, már-már elfeledett dalok, citerazenék felkutatása, megörökítése. Ehhez volt szükséges a digitális diktafon.
A pályázatban a népdal és a népzene, mint Tápé méltán híres örökségének megörökítését és minél szélesebb körben való megismertetését tűztük ki célul.
Ezen célok eléréséhez elengedhetetlen volt az egyesület hangszereinek megújulása, valamint hangosítási eszközök beszerzése.
Ezen hangszerekkel és eszközökkel már a mai kornak megfelelő színvonalú előadásokon tudtuk megismertetni a közönséggel értékeinket. A még meg nem örökített és fel nem dolgozott anyagok az utókor számára való „megmentésének” fontos eszköze lett a pályázat keretein belül vásárolt digitális mikrofon., Ezen eszköz segítségével az előadót nem zavaró (otthoni) körülmények között tudtunk már számos népdalt, valamint e népdalok citerakíséretét megörökíteni.
